A hely szelleme a főemeleten

A kiállításra a 2025-ös Esterházy Art Award-díj négy díjazottját kérték fel. A mérvadónak számító, 2009 óta kétévente odaítélt elismerést egy ahhoz társuló nagy, budapesti kiállítás megnyitóján adják át. A 2025-ös díjazottak a következő művészek: EJTECH & Melkovics Tamás, Koós Gábor, Pap Gábor és Vékony Dorottya. Külön az Esterházy-kastély tereibe készített alkotásaik ideiglenes rezonátorként működnek: hol a történelem visszhangjaként, hol pedig új összefüggésekre rávilágító tükröződésként.

A műleírások az orfikus kubizmus stílusához igazodva kör és félkör alakú szőnyegeken jelennek meg, modern formákat és színeket csempészve a történelmi terekbe. Ezzel a kontrasztos megközelítéssel a kiállítás a Haydn explozív kiállítás által már sikeresen megalapozott display-hagyományt folytatja. A történelem ezáltal inkább folyamatos forradalomként, mint szokványos múzeumként értelmezhető.

Az Esterházy-kastély dísztermei

Reprezentatív enfilade

A kastély első emeleti déli tájolású dísztermei korábban kettős célt szolgáltak. A keleti szárnyban voltak a herceg, a nyugatiban pedig a hercegné privát lakosztályai. Mindkét lakosztály saját háló-, valamint társasági terekkel rendelkezett. Középen általában az ebédlőben költötte el közösen a család az étkezéseket, ha szórakozni akartak, akkor pedig a nagy játékszobában találkoztak.

A termek nagy részében még a kétszáz évnél öregebb, a dió-, valamint a tölgy kombinálásából kirajzolódó mintázatú, meleg tónusú eredeti faburkolat borítja a padlót. A klasszicizmus korából származó világos, szabadon álló cserépkályhákkal is több teremben találkozhatunk. Ugyanakkor a terek falait és bútorzatát folyamatosan a kor divatjának megfelelően alakították, így mindig más és más térélményt teremtve.

A dísztermek előcsarnoka

A megérkezés dramaturgiája

A dísztermek előcsarnoka volt a megérkezés és a társasági élet porondja, a szemkontaktusok és a súlyos selymek susogásának színtere. A terem a mai napig ezt a célt szolgálja, a vendégek minden rendezvényen ide érkeznek és innen távoznak. A falakon az egymástól eltérő öltözetű, egész alakos portrék mintegy üdvözlőbizottságként fogadják a látogatókat.

Fényjelenség az előcsarnokban

Villanykörték, zsinórok és kagylók

Az immateriális és mindenütt jelenlévő fényt általában csak akkor vesszük észre, ha a környező felületekről visszaverődik. A művésztrió az előcsarnok központi csillárján végzett beavatkozásával az észlelést és a tapasztalást alakító immateriális erőkre irányítja a figyelmet.

Kárpáti Judit (* 1989, Miskolc) és Esteban de la Torre (* 1984, Ciudad de México) művészpáros 2014 óta dolgoznak együtt EJTECH név alatt. Időközben Melkovics Tamás (* 1987, Székesfehérvár) szobrászművésszel közösen, az anyagra élőként tekintve fiktív, többrétegű, a technológia és a spiritualitás kölcsönhatásából új rituálékat létrehozó környezetet, térinstallációkat hoznak létre.

A természet szelleme

Melkovics Tamás maszkja – akárcsak a japán Kaonashi figura – egyfajta pszichikai, szemlélője félelmeit, vágyait és belső igazságait feltáró tükörre emlékeztet. Az arc polírozott rézből készült, a haj pedig kagylókkal és más tárgyakkal díszített sodrott zsinórokból.

Boltíves galéria

Dialógus az égiekkel

Az előcsarnokból egy keskeny, boltíves folyosó vezet a kastély déli szárnyába, melynek végén egy ablak feletti kis kupola vonzza a tekintetet. A kupola színes freskója még a barokk korból maradt fent. Nem csupán isteneket és más alakokat örökítenek meg, hanem eszméket is megtestesítenek, úgy mint a győzelmet, a festészet az építészet művészetét és az igazságot. A freskó napjainkig arról mesél, hogy hogyan ábrázolja a művészet a szépség eszközével az uralkodói hatalmat és emeli azt isteni rangra.

Tornyok és árnyékaik

A megvilágított vitrin és az üvegboxok tárgyai egy barokk művészeti és csodakamrára emlékeztetnek: a komplex világ egy tenyérnyi mikrokozmosszá zsugorodik össze bennük. Az árnyéktornyok közül némelyik Fraknó Várának öregtornyára, mások pedig a Bábel-tornyára emlékeztetnek. A festett vásznakon személyes emlékek tornyosulnak hegyvonulattá.

Pap Gábor (* 1991, Szentes) műveit az érzékenység és az értelem eróziója, Tarr Béla filmrendező „Kozmikus a szar“ tézisének tudatosítása, valamint az ember és környezete között megbomlott egyensúlyról való elmélkedései mozgatják. Pap a boltíves galéria végén található beugróban sajátos kincseskamráját rendezte be.

Kis kínai szalon

Utazás egy távoli kertbe

A 18. századi nemesség gyakran ácsingózott az egzotikumok iránt, különösen erős volt körükben a távoli Kína vonzalma. Vágyukat csillapítandó, egész termeket díszítettek kínaizáló tapétával és porcelánnal. Az Esterházy-kastélyban 5 olyan szoba is fennmaradt, melynek falait eredeti, kínai anyag-, illetve papírtapétával borították be. A herceg egykori kandallószobájának falát is ilyen, az európai kertektől teljesen eltérő, nyitott teraszos, sziklás, göcsörtös fás, kaspókba ültetett bonzai-fás és lótuszos, kínai kertet és benne háromféle játszó gyermekalakot ábrázoló tapéta díszíti. A drága papírt általában díszes faragott, vagy festett keretbe feszítették, a kínai kék-fehér porcelán egyszerűségét imitálandó. Az ülőbútorok színvilága harmonizál a terem színeivel.

Proaktív lakhatás

A kandallóra elhelyezett világítóbox fóliájára sűrű párából elősejlő levelek egy arc körvonalát rajzolják ki. A képen különböző, Ázsiából Európába importált, időközben az itteni ökoszisztéma aktív és gyakran vitatott szereplőjeként számontartott növények zöld leveleit látjuk. A Kis kínai szalonba betelepülő új, növénylakó kihívóan szemléli a látogatót, hiszen az idegennek tűnő arc egyben a 18. századból származó tapétákon látható kertjelenetek visszatérő szelleme.

Vékony Dorottya (* 1985, Debrecen) évek óta vizsgálja mind az ember, mind pedig a növények termékenységének és reprodukciójának kérdéseit. Térinstallációi olyan jövőképet vázolnak fel, melyben egyre elmosódottabbá válnak a társadalmi normák és az élővilágot a fokozódó emberi beavatkozás alakítja.

Tükörterem

A derűs központi tér

A kastély szívében fekvő központi terem volt a társasági események, a társasjátékok, az izgalmas beszélgetések és a csillogó estélyek helyszíne. A tér korábbi elnevezését, a Nagy játékszobát, egy a 18. században a terem közepén álló billiárd asztalnak köszönheti. Amikor 1897-ben a barokk homlokzatra még egy klasszicista balkont építettek, akkor egyszerűen átkeresztelték Balkon-szobának. De a terembe lépve mára egy teljesen más történet tárul elénk. A fehér fapaneleken felfedezhető különböző hangszerek egykori koncerteket idéznek, a festmények pompás kereteit arany masnik koronázzák, a három óriási ablak és két tükör, valamint az elegáns asztalok igazi méltóságot kölcsönöznek a teremnek. Nem csoda, hogy hamarosan új elnevezés honosodott meg: a Tükörterem.

Rétegzett idő

A Tükörterem ablakaiból egy mindig ugyanolyannak tűnő, de valójában állandóan változó kép tárul elénk. Ezt a rétegzett időbeliséget kívánják érzékeltetni és kiemelni az EJTECH függönyei. Ahogy a fény vándorol a drapérián úgy tárja fel annak különböző részleteit és egyben visszatükrözi a környező építészetben rejtőző történetek finom lenyomatait.

A Vörös szalon

A suttogó múlt

A Vörös szalonban a letűnt császári kor szelleme érinti meg a látogatót. Egykor az Esterházy-hercegnék intim menedékhelye volt: világosság, a sárga szín sárga drapériák és játékasztalok határozták meg a hálószoba melletti fogadószoba hangulatát. A vörös elnevezés csak az 1850-es évektől jellemző, amikor is feltehetően a híres lyoni műhelyekből származó ezüst akantuszleveles vörös selyemtapétával vonták be falait. Ami valaha pompával ragyogott, az ma inkább megborzongat. A historizáló festményekről visszaköszönő sötét tekintetek, a gyászruhában lefotózott Sisi császárné, az idő lelket nyomó súlya együttesen szővik a különös, dermedt bőr alá kúszó aurát. Talán pont a letűnt múlt melankóliája teszi igazán különlegesség a Vörös Szalont. Halk suttogás sejlik, mintha az egykori lakók ki-be járó szellemei a nyitott tapétaajtókon keresztül lebegnének a térben.

Nagy Kínai szalon

A derűs csend terme

Fényárban úszik és csöndet áraszt a következő terem, a Nagy kínai szalon, a mindenkori hercegné egykori hálószobája. Esterházy II. Miklós hitvese, Marie hercegné jó ízléssel, a harmónia jegyében, domináns színnek a kéket választotta. A tapétának, függönynek, a nagy baldachinnak és a bútorok párnázatának is kék volt a tónusa. A 20. században kerültek csak ide a hatalmas fehér, rokokó stílusú tükörfalak, a kínai papírtapétákkal együtt. Azóta olyan érzése van az embernek, ha belép a térbe, mintha egy szellős madárházba csöppent volna: megszámlálhatatlan egzotikus madár kelti életre a falakat – kócsagok, papagájok, darvak. A sarkokban álló kandelábereken még egy-két sárkány is szárnyra kap. Színes oszlopaik szintén Kínából származnak, az arany rátétek azonban Párizsban készültek. S bár ennyi élet lüktet benne, a terem légieségének és szigorú szimmetriájának köszönhetően mégis nyugalmat áraszt.

Jelenlét és visszhang

A különféle térbeli ornamentikákból és testtartásokból álló szobrok fotogrammetriával készültek. Az egyes darabokat 3-D nyomtatóval nyomtatta ki a művész. A digitális rendszerhibákkal átszőtt térbeli lenyomatok személyiségünk sokféleségét, valamint az identitás és az idő rétegzettségét tükrözik. A szobrok ezen felül a helyszínen különböző korok nézőpontjait idézik meg.

Koós Gábor (* 1986, Losonc) eddig főként nagyformátumú frottage-okkal és absztrakt fametszetekkel jelent meg a nyilvánosság előtt. Legújabb alkotásai ezzel szemben az emlékezetre, töredezettségre, a magánmitológiákra és a tudattalanra fókuszáló, a fotogrammetria alapján 3D nyomtatással és műgyantából készült alakok.

Empire-terem

A valamikori ebédlő

Az előcsarnokból nyílt a 17. században, az akkoriban még barokk freskókkal díszített családi ebédlő. Később, a klasszicizmus ízlésének megfelelően az ókori Róma falfestményeit és ünnepélyességét idéző, pompeji-stílusú tapétára cserélték a fal mintázatát. Még a kályhákat is menádok, flótások és buja szőlőgirlandok díszítik.

Az Esterházy-hercegek majorátusi ezüstjével megterített asztal az egykori ebédlőben az 1800-as évekből – a korszak legnagyobb, fennmaradt ezüst étkészlete.

Egy fotózás alkalmával 2012-ben az eredeti helyszínen megterítették az asztalt. Az egykori személyzet szellemét idézték pompás egyenruháik.